Önmagunkkal szemben
Állandóan harcban áll, szüntelenül küzd egymással, idotlen idok óta, történelmek sorsa, nyögi küzdelmüket. Az egyik kioltana minden érzést, minden vakhitet, s úrnak a számítást tenné meg. Az észérv lett a gyoztes, az érzéseken túl, ám feledve az empátiát, új érzést tanul. Hideg-márvány világában különös paradox módon, a gyulölt ellen részévé lett, hisz egyformák egy ponton. Az embertelen huvös számító, a jónak görbe tükre, két pólusra különült el, de egyazon ero szülte. Gyoztes fölébe emelkedett alulmaradt vesztes, valójában egymaga él, s magával szemben veszthet. Váltakozó sikerrel küzd önmaga ellenében, a jónak oldalán meglépett tett nem visz elore mégsem. Nem kiséri, mint ellenfelét csatlós démonok hada, nincs jutalom, nem vár elony, a fizetség a tett maga. Láthatatlan szálak hajtják mégis életben marad, bár erosebb az ellen, de az is csak saját maga... | |
|
|
