Szerintem mégiscsak van különbség harcművészet és küdősport között. Hét évig csináltam az Imádkozósáska Kung-Fu-t (északit), és velem egy időben egy barátnőm elkeztett Jitsuzni. Roppant érdekes volt, hogy az egész életfelfogásunk és gondolkodásunk milyen hirtelen indult meg kétfelé. Nálunk rendszeres elméleti foglalkozások voltak, hétvégenként Hagyományos Kínai Gyógyászat előadások, edzőtáborokban pedig minden reggel légzőgyakorlattal indítottunk, ami (akár hiszitek akár nem :) nagyonis sokat számított, testi-lelki felfrissülést adott. Tehát nálunk a testi erőnléten és edzésen kívül nagy hangsúlyt fektettek a szellemi fejlődésre is. Ezzel ellentétben, a barátnőmön azt vettem észre egy idő után, hogy kezd átmenni egy agyatlan droidba, aki azt élvezi, ha jól szarrá ver valakit egy-egy edzésen, és ha félnek tőle. Nem volt jellemző az elméleti foglalkozás sem náluk, és az edzőtáborok pedig hatalmas vedelésekkel és bulizással teltek. Mára sajnos mindketten abbahagytuk a "sportot", én azért, mert igencsak tönkrementek az ízületeim, és nem bírták tovább ezt a fajta mozgást (a vége felé már azzal fenyegetőztek a dokik, hogy csípőprotézis lesz belőle). Barátnémnak pedig elege lett az ottani mentalitásból, és azért hagyta ott őket. A kettőnk közötti különbség az, hogy nekem borzasztóan fáj a szívem, hogy abba kellett hagynom, ő pedig áldja az eget, hogy eljött. Senki ne értse félre, senkit nem akarok megbántani, nem is nézem le az ilyen helyeket, mert semmivel nem rosszabb, egész egyszerűen más. Viszont ez a "másság" adja meg azt a határzott különbséget, amitől valami harcművészet és valami küzdősport lesz. Szerintem. |
|
|