na megint leakadtam a net elött:(
"Van valami kibaszott misztikus az erkélyen. (itt lehet kérdőjel is). Továbbá ezek közül alább melyik érthetetlen(ebb):
Egyedül szeretek dohányozni az erkélyen.
Miért jössz ki utánam folyton az erkélyre?
Az erkély nagyon kicsi, egyszerűen szarul érzem magam, ha egynél többen vagyok ott.
Miért muszáj egyszerre cigarettáznunk, ez valami kényszer?
Kérlek, ne gyere ki utánam az erkélyre!
Ne akkor dohányozz, amikor én, hanem máskor dohányozz inkább!
Nem hiszem el, hogy ezt nem direkt csinálod, hogy már megint itt vagy velem az erkélyen.
Bazmeg, nem mondtam érthetően?!
Ez hosszú hónapok történése ám. Próbáltam kisunnyogni a hátának mögötte néma csendben, amikor nem figyel és fejhallgató van a fején neki. Semmi. Két slukk után nyílik az erkélyajtó, a szerelmem pedig cigivel a kezében a falhoz nyom, mert nem fér el köztem és a szembefalon lévő klímaberendezés között másképp. Megáll mellettem, elzárja még azt a minimális kis kilátást is, ami van (erkélyzet kb. 2 m2 mínusz virágtartó polc), én úgy érzem magam, mint akit bevagoníroztak, remegni kezd a kezem, a sírás kerülget, rendes pánikolok, slukkolok még egyet-kettőt mert sajnálom a drága cigarettát, aztán elnyomom a féligseszíttan és bemenekülök.
Az utóbbi kábé 1 hónapban már feladtam. Ez nem jellemző rám, kitartó, elhivatott forradalmár alkat vagyok, de már egyszerre két dolog idegesített, az egyik, hogy ott van, a másik, hogy szarik rá, mit pofázok. Tényleg nem hiszem el, hogy nem direkt csinálja. Véletlenül nem lehet utánam jönni. Tényleg nem hiszem el, hogy nem fogta fel. De akkor vajon miért? Egyszer egy hosszabb beszélgetéssel is próbálkoztam, abból a fajtából, ami így indul: "kedves, kérlek, ne sértődj meg, nem bántásiból csinálom, csak azt szeretném elmondani, mit érzek, amikor...". Nem jött be. Végighallgatta. A következő ciginél kikopogott az erkélyre, és megkérdezte: úgy se jöhetek ki, hogy leguggolok, és kilátsz?".
Mi.a.faszom.van.ezen.a.kurva.erkélyen? Az életemet megkeseríti. A kedvesemről beszélek. "
| |
|
|
