aberráció: az ésszerű gondolkodástól vagy viselkedéstől való eltérés. Alapvetően ez azt jelenti: tévedni, hibákat elkövetni, vagy még pontosabban olyan rögeszmékkel rendelkezni, amelyek nem igazak. A szót tudományos értelemben is használjuk. Eltérést jelent az egyenes vonaltól. Ha egy vonalnak A-ból B-be kellene mennie, akkor az aberrált az A-ból egy másik pontba, azután egy másik pontba, egy másik pontba, egy másik pontba, egy másik pontba menne, és végül megérkezne B-be. Ebben az értelemben véve elferdült látásmódot is jelent, mint például: egy ember egy lovat lát, de úgy gondolja, hogy az egy elefánt. Az aberrált viselkedés helytelen viselkedés, vagy olyan, amelyet nem támaszt alá az értelem. Ha egy személynek engramjai vannak, azok hajlamosak eltéríteni saját normális képességeit, hogy az igazságot érzékelje, és azt okozhatják, hogy a helyzeteket aberrált szemszögből lássa, és így aberráltan reagáljon rájuk. Az aberráció szemben áll az épelméjűséggel, ami ennek ellentéte. A latin aberrare, elvándorol szóból; latin ab = “el”, errare = “vándorol”.
| |
|
|
