Újra láttam Birkmann professzort!!!!!!
1990-ben láttam először a Stranglerst Bécsben, még eredeti felállásban egy Petőfi csarnok nagyságú helyen. Nagy élmény volt még úgy is, hogy elég messze álltam, mert a nagy tömegben nem lehetett előre furakodni. Tegnap végre sikerült egy méter távolságról néznem az istent.
Nehezen indult az este. Négyen mentünk, Petra lányom, én, Lopunk Csabi és az ő lánya. Odaértünk a Celsea-be kb negyed 9-re. 1995-ben jártam itt utoljára, mikoris a Saints énekesének (Ed Kueppernek) a szólókoncertjét láttam. Akkor még olyan volt ez a hely, hogy bement az ember este 8-kor és a koncert fél 11-kor kezdődött, de senki nem akart onnan elmozdulni, mert a Dj olyan zenéket nyomott két és fél órán keresztül hogy hihetetlen. Kicsit csalódás volt mikor tegnap arra érkeztünk meg, hogy egy hatalmas kivetítőn egy buzi bundesligás focimeccset közvetítettek egészen a koncert kezdetéig. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk inkább sétálni, eszünk egy lóbászt vagy gyrost valahol. Életemben nem ettem ilyen finom gyrost. Rájöttem, hogy nálunk még az is szar. Kimarja a pofámat annyira fűszeres.
Fél 10 re mentünk vissza a Celsea-be. Az ajtó előtt állt egy biztonsági őr, és mikor be akartunk menni közölte, hogy a két gyerek nem mehet be, túl fiatalok. Kissé váratlanul ért a dolog, mert idén nyáron Petra Buzzcocks koncerten volt ugyanitt és gond nélkül beengedték. Mondtam az embernek ezt, erre csak annyit mondott, hogy ez itt európa és mostantól már megszigorították a dolgokat és nem tehet semmit. Megpróbáltuk lefizetni, de visszautasította. Szerencsétlen lányom holnapután lesz 14 éves és ezt kérte szülinapjára. A két gyerek zokogott, ember viszont nem hatódott.
20 méterrel arrébb találtunk egy kis vasajtót, valami művészbejáró lehetett, kiderült, hogy onnan mindent lehet hallani. Onnan hallgattuk a koncertet . Megbeszéltük Csabival, hogy felváltva megyünk be, és három szám után cserélünk. Ő ment be először, vett jegyet, nyomtak a kezére egy pecsétet, majd gyorsan kijött és megosztotta velem a még frissen fogó fekete pecsétnyomot, ezáltal én ingyen mentem be.
Az első szám egy saját szerzemény volt, a második viszont a Nice and Sleazy, utána a Hanging Around. Ezeket mi kintről hallgattuk, Csabi volt bent. Gyönyörűen szólt. Jött az én hármas blokkom. Berohantam az ingyen pecsétemmel, meglepetésemre a koncertet kb. 40 ember nézte összesen. Előrefúrtam magam az első sorba. Felvettem Cornwellel a szemkontaktust, a szívem majd kiugrott a helyéből. 50 éves elmúlt ez az ember, de még mindig olyan megnyerő, a hangja gyönyörű.
A felállás a következő: Cornwell játszik az eredeti Fender telecaster gitárján (sötétzöld színű) és a zsinór ami kijön belőle kissé egérrágta, lejött már róla a műanyag borítás. A zsinór végét a színpad szélén álló roados fogta és Cornwellel együtt mozgott, biztos rossz volt az érintkezés. A gitárpedálok kísértetiesen hasonlítottak Szemérmetlen ajkak barátaink dobozba zárt gitárpedáljaira. Gyönyörű. Szakadt és gyönyörű egyszerre. Cornwell úgy nézett ki, mint egy cowboy. Hasított barna bőrkabátján könyöknél, vállánál csíkokban lógó bőrdarabokkal. A basszusgitáros egy punk csaj volt, nagyon jó arc, laza, igazi szÍnpadi ember és nagyon jól játszott. Kissé lehetett volna erősebb a basszus, ezt hiányoltunk a Csabival. Plusz egy dobos, az is jó figura volt és jól dobolt. Így voltak hárman. Nem volt billentyű. A billentyűszólókat Cornwell nyomta gitáron. Ismét volt ok az elolvadásra. Tehát az első hármas blokkomban az első szám saját volt, a második az Always the sun, amit sikerült felvennem kamerával végig. Utána jött a Nuclear Device, szépen nyomta a billentyűszólót, majd megint egy saját. Sajnos ki kellett jönnöm, mert Csabi volt a soros. A gyerekek még mindig kint zokogtam. Mentem vigasztalni. Kint a hidegben hallgattuk tovább és mutogattam nekik a telefonommal készített fényképet Cornwellről, hogy legalább lássák közben. Játszotta még a Goodbye Toulouse-t, a No more heroest. Csabi kijött és eltűnt az ajtóból a biztonsági őr. Berohantunk mindannyian, simán beengedték a gyerekeket a pecsételő emberek. Nyomulás az első sorba. A gyerekek mostmár örömükben sírtak. Petra a kis Stranglers pólójába elöl táncolt. Lement a zenekar a színpadról, Cornwell fogott egy akusztikus gitárt és lenyomta a Golden brownt. Akkorát ütött. Észrevette Petrát, meglátta hogy milyen póló van rajta elmosolyodott és tett felé egy kedves gesztust. Még két sajátot lejátszott akusztikusan. Nagyon szép volt. Visszajött a zenekar egy két saját számmal még, azok is nagyon jók voltak. Az utosó szám a Down in the sewer volt. Nagyon fasza volt az egész.
A végén lejött e zenekar és kimentek, de közöttünk. Cornwell ennyit mondott Petrának hogy Csüsz. Nem tudom hogy kell írni. Azt hitte biztos valami kis osztrák Madhen.(Métyhen).
Aztán eltűntek, volt ott valami galéria biztos ott fújták ki magukat utána. Sajnos nem sikerült közös fotót csinálni. Azért így is elégedettek voltunk. Fél 11-től éjfélig játszottak.
Ott basztuk el, hogy ott kellett volna maradni 8 tól és nézni a buzi bundesligát, akkor zavartalanul végignézhettük volna az egészet |
|
|