Várjál, várjál, itt nem egészen értek valamit... Milyen legitimációról beszélünk? Személy szerint semmiféle legitimációt nem tagadnék meg mondjuk a katolikus egyháztól, de azért álljon már meg a menet. Évek óta hallgathatjuk a világfájdalmat tükröző lamentációkat arról, hogy ők üldözöttek voltak (és most is azok), hogy őket mi illeti meg és hogy konkrétan mik a követeléseik - legyen itt szó anyagi vagy morális követelésekről.
Visszahelyezni a dolgokat a saját kontextusukba valóban értelmes dolog - tegyük ezt meg akkor Tito partizánjaival is? Nem tudom mi az igazság és mi a legenda qqqqq kis expozéjából (persze manapság már semmiben sem lehetsz biztos, ezért előbb azt hiszi el az ember, amit szeretne), de biztos, hogy nem kórista fiúkról volt szó. És ha ez igaz, akkor mondjuk azt, hogy ilyen meg olyan usztasa-üldözés, meg fasizmus, meg mittomén miatt hunyjunk szemet a faszlevágós bőrlenyúzós sztorik felett? Gondolom "nem" lenne a válasz, jogosan.
Az inkvizíciót is persze próbálhatjuk kontextusba helyezni, de helyezze a faszom.
Nem mondhatod, hogy egy túlságosan nyitott, haladó, önmagát folyamatosan újító intézményről beszélnénk: nekik még nem sikerült meggyónniuk a bűneiket az emberiség előtt. És én meg nem szeretnék "keresztény" Magyarországon élni.
Bocs, ha hosszú lett. |
