no, hát biztosan ismerős az érzés már mindenkinek, mikor éppen úton vagyotok valamerre, ez általában hazafelé vezető út, esetleg kocsiban, bicajon vagy gyalog és x km. távolságra kurvára rátok jön a szarás! Na ez volt velem kb. egy órája!
Gondolom nem kell elmagyarázni ,részletezni senkinek, hogy ez mekkora kurva szar érzés, de szó szerint! Elmentem futni, és a 10km-es távomnak a maradék 1km-ében úgy rámjött a szarás, hogy az nem emberi! Nem tudtam hogy fussak vagy gyalogoljak. Ha futok, akkor egyre erősebben kell szarjak egy kis idő után, ha sétálok akkor kicsit hosszabb idő után, de kell akkor is szarjak, viszont ugye sose érek haza! Na az volt, hogy mikor a nagy nyomások után hirtelen elkezdtem futni, majd mikor éreztem a szarnikellést, gyaloglás és szenvedés. Az utolsó 50méter volt a legkeservesebb! Viszont olyan iszonyat kitartást ad a futáshoz, hogy rohanás közben se fáradtam el, képtelen voltam arra koncentrálni, hogy fáradok.
A végén természetesen kulcsért nyúlás, nem találás hírtelen, majd a kulcsjukba képtelen vagyok beletalálni egyből, lépcsőn fel, megint kulcsal idétlenkedés, bejutás, mindent eldobás a földre, budiban rájövés hogy le vagyok izzadva és ragad a gatyám, ráadásul a hideg miatt 2 is van rajtam, VÁÁÁÁÁÁ! De az utolsó tized másodpercben leültem és FLOOOOOSSSSSSSSSSSSSSS, HÍÍGSZAR!
Úgy flossant a szar a budiba, mint a szellemírtók filmben a habcsókember maradványai az utcán a járókelőkre, de olyan állaga is volt! Iszonyat ez az érzés, de többnyire túléli az ember, de akkor is a cél mindig túl messze van. |
|
|