Punk Portál - 2019. május 23.





 

Banner Pilot – Collapser (Fat Wreck, 2009)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2009. szept. 3. csütörtök - 22:56

Egyszer olvastam valahol egy interjút Jello Biafrával, aki azt mondta, hogy az Alternative Tentacles kiadó sokkal nehezebb helyzetben van, mint például a Fat Wreck Chords, mert előbbinél minden banda más, utóbbinál pedig nagy esély van arra, hogy ha az egyik bandát szereted, szeretni fogod a másikat is (és megveszed a lemezét). Bár egy kicsit leegyszerűsítőnek tartom az összehasonlítást, az tény, hogy van egy rakat banda Amerikában, akik kb. ugyanazt a dallamos punkot játsszák – ki jobban, ki rosszabbul –, és sokan közülük Fat Mike karjai vagy karmai között kötnek ki. Egy újabb ilyen banda a Banner Pilot Minnesotából, és akarva-akaratlanul is az említett interjú jutott eszembe, miközben a lemezüket hallgattam, mert ők aztán tényleg nagyon hasonlítanak a többi zenekarhoz a kiadónál. Azt a tipikus, "sima" dallamos punkot játsszák minden túlbonyolítás és sajnos fantázia nélkül.
Pedig nem egy debütáló albumról van szó. A srácok (a fényképek alapján nagyon is fiatal srácok) már túl vannak egy demón, két nagylemezen és egy 7"-en. Elvárható lenne tehát egy kis érettség (mármint zeneileg), de sajnos ezen az albumon csak egymáshoz nagyon hasonlító, tipikusan négynegyedes, versszak-refrén-versszak-refrén felépítésű, tararara-tararara gitárpengetésű, középtempós számok vannak. Már az első hallgatásnál úgy éreztem, hogy elég unalmas, és bár sokszor előfordul, hogy többszöri hallgatás után szeretek meg egy albumot, ezt itt esélytelennek érzem. Fantáziátlan a gitár, az énekdallam túl egyértelmű. És míg a banda úgy definiálja magát, mint a Jawbreaker, a Lawrence Arms, az Alkaline Trio, a Screeching Weasel és a Dillinger Four törvénytelen gyermeke, én azt mondom, ezeknek a zenekaroknak az unalmasabb számaiból összeválogatott album lehetne inkább a Collapser. Az se túl jó, hogy a szövegek nagyon repetitívek: egyrészt nemcsak a refrének, de még a versszakok is vissza-visszatérnek, másrészt meg az egész album mintha egyetlen lánynak íródott volna, aki a szövegíró exe lehet. Ha nagyon keresni akarok egy jó számot, akkor talán a Skeleton Key-t választanám, de ez se ugrik ki nagyon a többi közül. A kiadó honlapjáról letölthető ez a nóta egyébként, így mindenki eldöntheti, hogy kíváncsi-e ez alapján az album maradék részére.
Remélem, lesz ez még jobb is, mert ez egyelőre elég szürke, átlagos banda. Még persze van idejük fejlődni, de egy ideig még a nagyobb testvérek árnyékában maradnak szerintem. A Lawrence Arms és Dillinger Four-rajogók talán adhatnak nekik egy esélyt.