Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

Alvin és a Mókusok - Mi Ilyenkor Szoktunk Sírni (Alvin Records, 2006.)


Írta: Adi
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. dec. 18. hétfõ - 11:32

Megjelent az új Alvin és a mókusok album is, Mi ilyenkor szoktunk sírni címmel, amit - hiába az ígymegúgy - muszáj letölteni kölcsönkérni. Senki se fikázzon úgy egy zenekart, hogy az utóbbi öt albumukat nem is hallotta. Én hallottam. Úgyhogy fikázok (egy kicsit).
Az a baj az Alvinnal, hogy szinte csillog a profizmustól ahogy össze van rakva egy albumuk, mind zeneileg, mind minőségileg, mind a cd/kazi kivitelezését illetően, és ez átüt a dalokra is. Ez így fura elsőnek. Nem is lehet rendesen elmagyarázni, de nem érzem azt az őszínte hülyefasz pankos fílinget, ami régen volt a dalaikban, és amit még most is erőltetni akarnak, de nem megy, mert öregek és gazdagok.
De ha minden előzmény nélkül nézzük az utóbbi két stúdióalbumukat, még akkor is nagy különbség érezhető, és ez sajnos negatívumaiban látszik meg az új albumot tekintve. A Most is ugyanolyan jó rendelkezett olyan számokkal, amiket igazán szívből szeretek és szeretni is fogok. Az utóbbi kb. öt stúdióalbumuk (nem a pénz- és bőrlehúzós mindenféle kiadásokra gondolok) közül az előbb említett sikerült a legjobbra. Olyan slágereket hozott nekem mint a Keleteurópai szuperhős, a Hiú ábránd, vagy Vissza a kőkorszakba. Erre az új album nem képes.

Pozitívum, hogy helyenként nagyon érdekes, értelmes és elgondolkodtató szövegeket írtak, sokszor fátylat képező hasonlatok mögé bújtatva, sokszor egyenesen az arcunkba mondva. Szinte nincs olyan szám, aminek nem lenne valami hátsó, komoly gondolata. És ez már egy jó pont.
Csakhogy ettől még nem fog senki zenét hallgatni, nem fog senki koncertekre járni, mindenki a versesköteteivel fog a wc-n görnyedni (vagy ezt csak én szoktam?). Kell egy jó hangszerelelés, és ami még fontosabb nekem, a jó dallam megtalálása. És ez nem annyira jött most össze.
Kicsit a Junkies utolsó albumát idézi ez az album előttem, hiszen itt is az első 6 szám masszívan semmilyen (najó, ez eggyel jobb, mint a Junkies-féle masszívszar kezdés). Olyan, mintha ugyanazt a számot játszanák más szöveggel, és néhol új riffekkel.
Apropó riffek. Ez egy nagyon ütős része a lemeznek. Igazán tökös gitárszólamok írodtak. Köszi.

Tehát az album első 6 (13 van az albumon) száma egy folyamatos szintet üt meg, amiről se fel, se le nem hajlandó lépni. Pedig, ha befért volna egy szar szám is az első szórásba, jobban értékelném ezeket a számokat.
Szerencsére felcsendül a Sajnálom c. szám verzéje is, ami nagyban javít az összképen. De hoppá! Mit hallunk? Nyíregyházi barátaink belcsempésztek egy kicsit abból a beszédmódból, amin még Ukrajnában is nevetnének. Évekig nevettünk egy paraszt osztálytársunkon, aki "Kell lesz"-nek mondta a "Kell" szót. Ez annyira gáz, hogy az egész számot tönkreteszi. Nem rossz az Élet egy csoda sem. Szerencsére minden számban, így ebben is üt a szöveg és a hangszerelés.

Aztán eljön végül Mossák az agyad című szám, ami beküzdötte magát nálam abba a sorba, aminek az utolsó tagjai a "Keleteurópai..." és a "Hiú ábránd". Vagyis ez a szám iszonyúan tetszik. Erre még pogózni is bemennék. Tudniillik az alvinpogóban, amiben annyian vannak, hogy amúgy se lehet levegőt kapni, olyan büdös csövipankok is vannak, hogy a hányinger kerülget. De ezért szívesen. Igazából úgyis kint fogunk ska-zni Gyurival a ZP-ben, Puttó után.
Szóval nagyon tetszik, tényleg.

Tovább tart a fellendülés, amit a Sajnálom indított el. Én még tükörbe tudok nézni címmel újabb jó kis rokkos szám következik. Ez is bejön. Ezzel az albummal is igaz a gyuriadi szokás, miszerint minden számot/albumot meg kell hallgatni 3x, és teljesen megváltozhat a véleményünk.

És eddig tartottak a jó számok. Megpróbáltak kicsit frissíteni, mellőzni az album elején ellőtt dallamokat, de ettől még nem lettek jobbak a következő számok.

A tolerancia földje viszont a legütősebb szöveggel bír az egész albumon. Sőt még hallgatható is. Ebből a számból érdekes módon valamiféle hazaszeretet sejlik ki, ami igen meglepő a vaskomcsi alvin-háttértől.

Alvin és a Mókusok - Mi ilyenkor szoktunk sírni
Értékelés:
Az album első fele - 10/5,5
Az album második fele - 10/8
A teljes album (bár nem érdemes egy kalap alá vonni a két részt) - 10/7

A lemezkritika eredetileg a Borotvált Majom blogon (http://borotvaltmajom.mufanpage.hu/) jelent meg.