Punk Portál - 2019. május 25.





 

Me First And The Gimme Gimmes - Love Their Country (Fat Wreck, 2006)


Írta: Mozart
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2006. okt. 26. csütörtök - 18:00

Nemrégiben volt valahol Amerikában egy focimeccs, vagy baseball-meccs, nem emlékszem, ahol a Me First And The Gimme Gimmes lépett fel a stadion közönsége előtt. Mivel a meccs közönsége nem a koncert, hanem a sportesemény miatt érkezett a helyszínre, laikus szemekkel figyelte a zenekart, majd kifütyülte. A kifütyülés olyan erősre sikeredett, hogy a másnapra ugyanoda beütemezett koncertet le kellett mondani. A Gimme Gimmes tagjai elütötték egy poénnal a dolgot: „Fantasztikus érzés volt. Még sosem fütyült ki ennyi ember egyszerre”.

Azonban nem mehetünk el a tény mellett, hogy valószínűleg még a laikus közönség se fütyülne ki egy rockbandát, ami a saját számait játssza. Itt azzal volt a baj, hogy mások számait dolgozza fel a zenekar, mégpedig nem túl színvonalasan vagy változatosan.

Én szeretem, ha egy zenekar rátesz néha egy-egy feldolgozást az albumára, főleg, ha jól is sikerül. Ez egyfajta tisztelgés a fő inspirációt jelentő zenekarok előtt. De kiadni egy feldolgozás-albumot, pláne az egész zenekart csak a feldolgozásokra építeni szerintem teljesen értelmetlen és gagyi dolog. A MFATGG ráadásul mindig ugyanazt csinálja: „punkosítja” a régi vagy új nagy slágereket, ami abból áll, hogy az eredeti énekdallam és szöveg alá berakják a torzított kvintakkordokat és a pörgős dobot, ezáltal a számok teljesen egyformák és sótlanok lesznek. Éppen ezért nem is nagyon követem figyelemmel a pályafutásukat - engem valahogy nem fog meg ez az egész.

Az új album egy meghatározott zenei stílusból merít, mint ahogy az eddigiek is: ezúttal a country került terítékre. Sose voltam egy nagy country-rajongó vagy ismerő, és ezen az albumon is maximum egy-két szám ismerős valamilyen mértékben. Az élvezeti tényezőt tehát egyrészről rontja, hogy nem ismerem az eredetit, ugyanakkor igazából az a fő baj, hogy sokkal szívesebben meghallgatnám az eredetieket a feldolgozás nélkül. Mondhatni, ez a Gimme Gimmes album nekem csak arra volt jó, hogy felkeltse az érdeklődésemet pár szerzemény eredeti verziója iránt. Ha lenne ftp, letölteném pl. az I’m so lonesome I could cry, vagy a Much too young című számokat. Egyébként is, amióta láttam A nyughatatlan című filmet Johnny Cash életéről, ami mind sztori, mint zene szempontjából nagyon bejött, már nem zárkózom el ettől a stílustól.

Ne szaporítsuk a szót: ez az album csak annak fog tetszeni, aki odavan a feldolgozásokért, vagy ezért a bandáért. Esetleg azoknak, akik szeretik a country zenét, és szeretnék kedvenc számaikat punkos változatban is hallani. Nem tudom, hányan vannak...