Punk Portál - 2019. augusztus 22.





 

Eighteen Visions - Eighteen Visions (Epic, 2006)


Írta: xzoleex
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2006. júl. 24. hétfõ - 16:42

Annak idején, mikor megismertem a zenekart, az fogott meg benne, hogy egyedi módon keverte számaiban a rock-ot, a hardcore-t és néha a zúzós metál témákat. Személy szerint a 2000-ben megjelent “Until The Ink Runs Out” lemezzel kezdtem. Ezen az egyik legjobb a Who The Fuck Killed John Lennon? és a That Ain't Elvis Playing Piano számok voltak. Aztán megjelent 2001-ben a “The Best of” és 2002-ben a “Vanity”, ami már kellőképpen ismertté tette a zenekart világszerte. Az utóbbi lemez megjelenésével jött a csapat először Európa-turnéra, ahol is Magyarországot is érintették, és olyan koncerten léptek fel Gödöllőn, ahol a Throwdown, a Converge, a Dark Day Dungeon és a Fallenintoashes is egy színpadra került. Ezek után turnézás Amerikában. Majd úgy 2 év szünet következett a zenekar életében, aminek eredményeképpen a kellően érett “Obsession” lemez jött ki még a Trustkill Records gondozásában. Ez a lemez előfutára volt a mostani lemeznek. Érezhető volt már akkor, hogy a zenekar valami nagyobb dobásra készül. Rengeteg ének és dallam tarkította az amúgy még leginkább hardcore/rock nótákat felvonultató korongot.

2005-ben már sejteni lehetett, hogy az új lemez nagy kiadónál fog megjelenni, ebből következett, hogy még inkább visszavesznek a srácok a durvulásból és a fogós, slágeres témákat fogják előtérbe helyezni. Ennek eredményeképpen 2006. július 18-án meg is jelent a lemez világszerte az Epic Records gondozásában, ami által nagy lehetőséget kapott az Eighteen Visions a világ rock zenei élvonalba jutásához (talán még rátesz egy lapáttal volt közös turnéjuk a Kittie-vel és a HIM-mel…).

A lemezt az a Machine producelte, aki mellesleg a Lamb of God zenekarban is játszik. “Sokan úgy tekintenek ránk, mint egy új zenekarra, és ezzel nincs is semmi baj. Szükségünk is van az új rajongókra, hallgatókra, akik megtudják, milyen is ma az Eighteen Visions…” ezeket a szavakat intézi a lemez kapcsán James Heart, a banda énekes frontembere. 30 megírt nótából végülis 12 szám lett a lemezre rögzítve. Egy monumentális rock lemez sikeredett ebből, én úgy gondolom, és ezáltal már nem beszélhetünk a zenekarról úgy, mint egy hardcore csapatról.
A lemez megjelenését megelőzve 2 videó is megjelent, a Victim és a Tonightless slágergyanús számokra. Az elsőben egy szobában van a banda, mindenki beteges ruhában, maszkokban, ami által eléggé elvont jeleget kapott a klip. A másodikban pedig egy – ha jól vettem ki – templomban játszanak, amit filmes snittek tarkítanak, és egy párról szól, akikről kiderül, hogy már meghaltak. Nem rossz, de mondjuk van benne egy kis Hatodik Érzék behatás.

Egy másik nagyon szép nóta a Last Night című szám. Ebben is meg-megvillan az énekes nagyon jó hangja, amit a korábbi lemezeknél még nem igazán tudtunk felfedezni. Az intró ugyancsak fenomenálisra sikeredett (hasonlóan az Ignite egy számához, a címe Our Darkest Days), kegyetlen energiát sűrítettek ebbe a majdnem 3 perces számba. Néhány számban észrevehető a kórus, ami szerintem nagyon megdobja a dallamos refréneket. Mivel meg van nagyon effektezve, mintha templomban énekelne sok-sok ember, olybá tűnik a hallgatónak. Szövegvilága a zenekarnak mindig is az érzelmekhez kötődtek. Soha nem lehetett őket annak idején sem a séma-hardcore zenekarok szövegvilágához kötni. A Brokenhearted például az elveszett szerelemről szól, amit nem nagyon kell kommentálni a gitáros, Barney szerint sem (akinek az 5 éves kapcsolat utáni szakítása ihlette a témát).

Aki szereti az igényes rock zenét, rengeteg energiával, dallamos témákkal és érzemes szövegvilággal, annak kihagyhatatlan a lemez! Akik pedig a korábbi hangzást várják a zenekartól, nekik nem ajánlom, mert csak csalódnának egy nagyot. Remélem, 2007-ben jönnek Európa-turnéra újra.

http://www.eighteenvisions.com
http://www.myspace.com/eighteenvisions