Punk Portál - 2019. május 26.





 

Insistence – Waiting for the spring to come (demó, 2005)


Írta: Mozart
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. dec. 13. kedd - 22:31

Az Insistence jófej srácokból álló hardcore-punk csapat Budapestről. Akkor ismertem meg őket, amikor vagy két éve a Fast Forwarddal közösen koncerteztek Szegeden. Az egyébként nagyon korrekt buli után lementünk a szegediek közkedvelt after-party helyére, a Boci Tejivóba (ide jár mindenki, aki nem akar még hazamenni, de már kibulizta magát, és inkább enne egy palacsintát vagy inna egy pohár tejet, hogy rendbehozza az anyagcsere-folyamatait egy kiadós partizás után; persze nem kell mondanom, hogy a straight edge ifjúság is előszeretettel jár ide). Szóval ahogy ott beszélgettünk, rögtön szimpatikus lett a csapat, bár úgy néztek ki, mint egy reklám, mert mind a négyüknek majdnem pont ugyanolyan Vans cipőjük volt (vagy akkor még öten voltak? – kicsit kihagy az emlékezetem...). Azután viszont nem túlzottan figyeltem a zenekar további életét, de ezek szerint nem sokról maradtam le, mert most jelent meg az első CD-jük.

A lemez öt számot tartalmaz, és egy nagyon energikus, zúzósabb dallal indul. Nem igazán tudnék kedvenc számot választani, de az biztos, hogy a lehető legjobb választás volt a Better Times Ahead című számot tenni a legelejére. Rögtön elkap a lendülete. Azután hasonlóan jó számokat hallhatunk, az ötből szerintem csak egy gyengécskébb van, a Face to Face című. Ennek a szövege is homályos, és a zenei megoldásai se fognak meg annyira. Amúgy tényleg az összes szám teljesen rendben van. A lemez legnagyobb előnye a változatosság és a (természetesen műfajon belüli) eredetiség. Előbbit arra értem, hogy a banda nagyon tudatosan és hatásosan váltogatja a dallamosabb és zúzósabb/üvöltősebb részeket. A számok nem a sablonos versszak/refrén módon vannak felépítve, bár van bennük refrén, de a leállások, intrók stb. ötletesek, így nem unja el egyik számot se az ember. Az eredetiséget pedig arra értem, hogy sehol sincs „ezt a számot már hallottam” utánérzése az embernek. A dallamok nem egyértelműek, nem kiszámíthatóak, de néha mégis kifejezetten fülbemászóak. Nekem egyébként nem is külföldi, hanem magyar banda jut eszembe, ha valakihez hasonlítani kéne őket, méghozzá az Idoru, csak kevésbé profi kivitelben.

A sok dicséret után azért meg kell jegyeznem, hogy az album tartalmaz tipikus elsőlemezes-demós hibákat. A hangzás nem rossz, de a dob valahogy összefolyik, a lábdobot alig hallom. Néha ritmikai bizonytalanságot érzek, és a dallamosabb részeknél az ének is kicsit bizonytalan, ingadozó. Ami pedig nagyon könnyen orvosolható hiba lett volna, hogy egy-két szám végén nem zeng ki teljesen a gitár, hanem mintha elvágták volna a felvétel végét. Persze ez legyen a legnagyobb baj.

Összességében ígéretes anyag az Insistence első kiadványa, és mivel én lelkes, jófej embereknek ismertem meg őket, ezúton is sok sikert kívánok nekik a jövőre nézve. Ha a pozitív oldalaikat továbbfejlesztik, a gyengeségeket pedig kiküszöbölik, akkor még jelentős sikereket érhetnek el a színtéren. Ti pedig addig is – ha még nem tettétek – ismerjétek meg őket a honlapjukon, ahol két számot meg is hallgathattok, illetve elolvashatjátok a szövegeket. Én is biztosan elmegyek a legközelebbi szegedi koncertjükre, sőt, talán még a Boci tejivóba is elkísérem őket...

www.myspace.com/insistence