Punk Portál - 2019. május 25.





 

Green Day – Bullet in a Bible CD/DVD (Reprise Records, 2005)


Írta: Mozart
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. nov. 29. kedd - 23:57

Szüksége van-e még a Green Day-nek reklámra? Természetesen nem. Nem is az a célom ezzel a lemezkritikával, hogy tovább népszerűsítsem vagy gazdagítsam őket. Az a célom, hogy azok is megnézzék ezt a DVD-t, akik amúgy nem tennék, mert mondjuk nem annyira szeretik a zenekart. Éppen ezért nekem tökéletesen mindegy, hogy megveszitek-e vagy letöltitek valahonnan, esetleg kölcsönkéritek valakitől. A lényeg: aki ezt kihagyja, az tényleg szegényebb lesz egy hatalmas koncertélménnyel. De miért is?

A DVD (és egyébként a CD is) a Green Day eddigi legnagyobb volumenű koncertjén készült felvételeken alapszik. A bulira az angliai Milton Keynes-ben került sor június 18-án és 19-én. A koncert gyakorlatilag az American Idiot turné és a zenekar történetének abszolút csúcspontja volt, a két napon összesen 130 000 ember látta a zenekart (jelenleg Angliában nagyobb GD-láz tombol, mint szülőföldjükön, és ez meg is látszik a felvételen). Hozzá se kell tennem, hogy a showelemeknek természetesen ez a koncert sem volt híján, a tűzijáték, a jelmezek, a fénytechnika stb. mind-mind hozzájárul az esemény grandiózus mivoltához. Gyakorlatilag minden idők egyik legnagyobb punk-rock koncertjéről van szó. De nem ez a lényeg. Hiszen mindez mit sem érne, ha nem egy jó zenekar jó számait hallhatnánk – tökéletesen előadva. De a Green Day olyan mesterien, hihetetlenül energikusan és beleéléssel játszik, hogy amellett nem lehet elmenni. Az egyik interjúban is elhangzik, de tényleg így van, hogy Billie Joe és társai úgy játszanak, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy felléphetnek. A közönség és a zenekar között tökéletes az összhang, minden passzol. Nem hiszem, hogy volna olyan kritikus, aki bármibe is bele tudna kötni a koncerttel kapcsolatban (hacsak nem abba, hogy már megint túl sokszor hejhejjeztetei és éééóóóóztatja a tömeget Billie Joe). Persze lehet vitatkozni arról, hogy mi a punk és mi nem, meg hogy ez már rég nem az. Ebbe itt teljesen fölösleges belemenni. Az én véleményem az, hogy ha a Clash is mehetett nagy kiadóhoz, és játszhatott tömött stadionok előtt, és mégis a mai napig minden idők egyik legnagyobb punkzenekarának tartják, akkor a Green Day milyen alapon ne tehetné? Na de ennyi elég is erről a témáról. A lényeg: aki még nem járt Green Day koncerten, az most megtapasztalhatja, mit imádnak benne a rajongók. Aki pedig járt már, az újra felidézheti az ezzel kapcsolatos kellemes emlékeit.

Ami az egyébként közel kétórás film kivitelezését illeti, általában két dolgot szoktak kritizálni azok, akik már látták: az egyik, hogy interjúk illetve rövid bejátszások szakítják meg a koncertet (persze szigorúan két szám között), és ezért elvész a folyamatossága. Engem ez egyáltalán nem zavart, mert a számok olyan energikusak, hogy 2 másodperc alatt visszazökkenünk a koncerthangulatba, amint elkezdődik egy újabb szám, másrészt pedig a bejátszások kifejezetten tartalmasak és változatosak: tényleg érdekes kulisszatitkokat tudhatunk meg a zenekarról, beleélhetjük magunkat, hogyan kell felpörögni egy hatvanezres közönség előtt, hogyan áll hozzá a zenekar bizonyos dolgokhoz; de például a rajongókról is láthatunk egy rövid összeállítást, ami szerintem kifejezetten szimpatikus, és számomra a DVD nem zenés részének csúcspontját jelenti.

A másik általános kritika, hogy a kameranézet túl sűrűn ugrál, néha egy másodpercen belül akár több vágás is van. Ez már tényleg zavaróbb. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a rendező mindent meg akart volna mutatni minden szemszögből, de éppen ezért egy dolgot mindig csak nagyon kevés ideig láthatunk, néha szinte föl se fogjuk. Azonban lehet, hogy többek között ez az ugráló kameratechnika is hozzájárul a koncert lendületességéhez. Amit még sajnálni lehet, az talán az, hogy se a DVD-re, se a CD-re nem került fel a koncerten játszott összes szám, csak 14 (pedig sokáig úgy volt, hogy legalábbis a CD 20 számos lesz). De hát ez a DVD csak fenntartásokkal nevezhető koncertvideónak, szerintem sokkal inkább egy koncerten alapuló zenés dokumentumfilm arról, hogy hol is tart ma a Green Day.

A végére pedig következzék egy idézet az egyik Billie Joe-interjúból, mikor arra válaszol, milyen érzés 65 000 embernek játszani: „Azt hiszem, nagyon sok zenekarnak gondja van azzal, hogy amikor ilyen sok ember előtt játszik, bensőséges hangulatot teremtsen. De amikor ennyi ember előtt játszol, nem bensőséges hangulatot kell teremteni. Egy eseményt kell teremteni. Valami látványosat, szenzációsat, valami grandiózusat kell létrehozni.” Ha megnézitek ezt a DVD-t, meglátjátok, hogy a Green Day-nek ez maradéktalanul sikerült. Alapvető anyag, a rajongók polcán ott a helye, de mindenki másnak is feltétlenül ajánlott legalább egyszeri megnézésre.