Punk Portál - 2019. augusztus 22.





 

Western Addiction – Cognicide (Fat Wreck, 2005)


Írta: Mozart
Feltöltötte: gandalf
Ekkor: 2005. nov. 16. szerda - 00:53

A 2005-ös elég tartalmas év volt a Fat Wreck-nél. Új albummal jöttek ki a régi, nagy klasszikusok (No Use For A Name, Lagwagon), a NOFX belekezdett a 7 inch sorozatba (és a legújabb hírek szerint félbe is hagyta), befutott az Against Me!, és a kiadó leszerződtetett egy nagy rakás új (elsőlemezes vagy eddig más kiadónál tanyázó) zenekart. Azért múlt időben beszélek 2005-ről, mert, ha minden igaz, ez a CD az utolsó Fat kiadvány ebben az évben (persze soha semmi sem biztos). Ami pedig a zenekart illeti, a Western Addiction az utolsó kategóriába, az első nagylemezzel előrukkoló zenekarok közé tartozik.

Egy friss zenekarnál mindig felmerül a kérdés: vajon mi okból kaptak szerződést Fat Mike-tól? Annyira tehetségesek? Vagy csak valami megmagyarázhatatlan karizma lengi körül őket élőben, aminek a kiadó nem tudott ellenállni? Nos, a Western Addiction esetében elég egyértelműnek tűnik a lemezszerződés eredete, még akkor is, ha ez egy kicsit leegyszerűsítésnek tűnik: ugyanis mind a négy tag a Fat Wreck Chords kiadó alkalmazottja. Méghozzá a munkahelyükön ismerték meg egymást, és elhatározták, hogy zenekart alapítanak. És mi egyszerűbb annál, mint hogy a saját munkahelye adja ki az ember lemezét, már amennyiben ez az ember punkzenekarban játszik és a kiadó történetesen egy punk-rock kiadó?

Ettől függetlenül nem úgy kell elképzelni a Western Addictiont, mint elkényeztetett protekciós kölykök első punkzenekarát. Őszinte, egyszerű srácoknak tűnnek, akik saját bevallásuk szerint abban reménykednek, hogy legalább harminc példány elmegy ebből a lemezből. A tagok évek óta „nyakig vannak a színtérben”, ahogy a bemutatkozó szövegük fogalmaz. Régi arcok, ezer zenekarral dolgoztak már együtt, ezer koncertet láttak, játszottak már más zenekarban is, röviden szólva ismerik a színtér minden csínját-bínját.

Mégsem arra használták ezen ismereteiket, hogy a tömegigényt elégítsék ki. Inkább a gyökerekhez nyúltak vissza. A Black Flag és a Circle Jerks a példaképeik: egy olyan korszak zenekarai, amikor még nem létezett ezerféle előtag az „al-punk” stílusok meghatározására – a punk punk volt, és kész. Vagy inkább: a punk hardcore volt, és a hardcore punk. Nyers, agresszív, egyszerű és energikus. Aki meg akarja ismerni, de lusta letölteni az albumot, az töltsön le egy számot a Fat honlapról. Eléggé hasonlítanak a számok, szóval tudni fogja, miről van szó.

Nem is akarok sok szót vesztegetni a zenéjükre, mert a fent említett zenekarok stílusa nem az én világom, következésképpen nem én vagyok a legjobb szakértője. Annyit kell csak tudni a Western Addiction-ről, hogy a 80-as évek hardcore-punkját nyomják, őszintén, hihetetlenül energikusan, precízen és hitelesen - na meg persze gyorsan: alig több mint 20 perc a lemez, durván másfél-kétpercesek a számok. És bár van még csiszolnivaló az előadásmódjukon (például a szövegeket néha érthetetlenül-artikulálatlanul hadarja az énekes), azért örülhetünk, hogy tovább nőtt a kiadó palettája, és ezúttal a régebbi hardcore-punk zenék rajongói is találnak valami maguknak valót a kiadó kínálatában.

www.westernaddiction.com