Punk Portál - 2019. augusztus 22.





 

Redlineoffside - Élünk, felejtünk, újrahasznosítunk


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. júl. 17. szombat - 23:30

A Red Line Offside-ra a smafus Mozart hívta fel a figyelmemet 2000 környékén. A "Jászberény melodic" zenekar self titled lemeze ekkor jelent meg, kölcsönkaptam, és elég gyorsan a kedvenceim közé került. Dallamos punkot játszottak szaxofonnal, csaj-énekkel, érdekes, értelmes szövegekkel. Aztán Borics úr kiköltözött az USA-ba tanulni, a zenekar szünetelt. Csak ritkán tért haza, ekkor igyekeztem minden koncertjükön ott lenni, ilyen volt az első Szuicid feszt a Voodoo-ban, ahol már mindenki üvöltötte a szövegeket. 2002 nyarán mind a 4 turnéállomáson volt szerencsém részt venni (Szeged, Rajka, Simon's, Nemart). Erre büszke vagyok. :) Attila legutóbbi itthon tartózkodásakor felvették új lemezüket, majd' 4 év volt a megalkotására. A zenekar felállása és a zene is változott kissé. Ismerősek az új tagok: Gepárd a SAY-ból, Marci a Hátsó szándékból. Ördi maradt a doboknál. A zene keményebb lett. Nincs már ska, nincs már szaxofon, Judit is csak egy rövid vendégszereplés erejéig szerepel a lemezen. Ez engem érzékenyen érintett. Első hallgatásra kissé csalódás volt a lemez. Persze igazságtalan vagyok, nem várhattam ugyanazt, mint amit a s/t-on kaptam. A zeneíró változott, fejlődött.

Profi a kivitel, nyomott CD, a nyomdai borító Kobera kezei közül került ki, stílusa hasonlít az alkotó korábbi munkáihoz. A 2. Szuicid feszt képeit használták fel, szerintem elég vicces, de egyben szép is. A piros-fekete-fehér kombináció mindig nyerő. Nem tudom, koncepció-e, de a zenekar nevét itt már egybe írják.

borítóA hangzás teljesen rendben van, a Denevér stúdióban vették fel a lemezt 5 nap alatt. Ez 10+2 számot jelent. A lemezt egy Prológus nyitja, zenei aláfestéssel ír le egy negatív, utópisztikus világot az énekes. De lehet, hogy ez nem is utópia? Kissé eltúlozva a jelenlegi, elbaszott világunkról beszél. A +2 másik fele a záró Marina Revüe feldolgozás. Ez az egyik kedvencem a lemezen. Pár éve volt szó róla a fórumon, hogy mindenki választ egy '80-as magyar punkbandát, és lesz egy feldolgozásalbum. Ebből a vállalkozásból eddig egyedül a RLO munkájának eredményét hallottam. Ha mindenki ilyet alkotna, nagyon korrekt lemez lenne a végeredmény! Az Én vagyok az a srác... kezdetű dal új verziója egy tökéletes átdolgozás, érdemes az eredetivel is összehasonlítani.

A köztes 10 szám stílusa mindenképp emlékeztet a régiekre. Mint már írtam, keményebb lett a zene, de megmaradtak a dallamok. Egy igazi hardcore kezdés után nekem kicsit egyhangúnak tűnik a lemez, vannak számok, amik többszöri meghallgatás után sem nagyon maradtak meg bennem. Viszont sok helyen vannak egyedi megoldások, dallamok, amik nagyon meggyőzőek! Többnyire már szó nincs a szöveg-refrén-szöveg-refrén-vége sablonokról. Egyedileg összerakott számok mind. Nagyon jó az egész, tetszik, de valahogy én még ennél is többet, jobbat vártam.

A szövegek változtak a korábbi lemezhez képest. Sokkal kevésbé érthetőek, van min gondolkodni. Első olvasásra kicsit sem világos minden. Megmaradt a harcos, lázadó punk szellemiség. Az említett ismert punk hangvétel visszatér az ...és akkor most ejtsünk pár szót arról, amiről ennek az egésznek szólnia kellene című szerzeményben, párhuzamba vonható a Félrevert harang a süllyedő hajón-nal. "Legyél az elégedetlenség hangja/ Írd falakra vagy üvöltsd mikrofonba". A további számokban főleg új témák kerülnek elő. Az egyik kedvencem az 1999.04.20. Littleton, Colorado, mely indokot keres az iskolai mészárlásokra. Az elnyomott, piszkált, szerencsétlen srác egyszercsak bekattan, és kiírtja a fél osztályt. Zeneileg is nagyon jó! Szövegében nagyon szimpatikus a Kedves ellenségeim, avagy korlátot a korlátolt barmoknak című szerzemény, majd ezt küldözgetem azoknak, akik állandóan támadnak bármi miatt. Nem érdemes felsorolni, mikről esik még szó, könnyen lehet, hogy félreértelmezném. Javaslom mindenkinek a zenét szövegkönyvvel hallgatni!

Az új Redline lemez magasan kiemelkedik az átlagból, fel lehet rakni a polcra az új Nesze vagy az új Semmi Komoly mellé. Talán kevésbé emészthető, mint az előző lemez, de ez semmiképp nem negatívum. Csak több időt kell rá fordítani.