Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

The Deadbeats - The calapation collection


Írta: Pornstar
Feltöltötte: pornstar
Ekkor: 2003. jún. 4. szerda - 21:29

Nemrég kaptam meg Burgertől a Deadbeats - The calapation collection című új albumának promó verzióját. Régóta vártam már a lemez megjelenésére, az előző So punk... EP rendkívül megfogott. Nem sok rosszat tudtam elmondani arról sem, és ez az új albummal sem lesz másképp.
12 dalt pakoltak fel Oxyék a lemezre, amelyen megtalálhatóak a régi számok, azonban ezeket újra feljátszották. Ezekről nem is kívánok bővebben írni, mindegyik sokkal jobban szól és zeneileg szinesebb, kreatívabb. Az eredmény egy rendkívül jól sikerült album, azonban, hogy némi kivetnivalót is találjak benne - egyszerűen kevés az új nóta. Tudom, hogy nem lehet könnyű számokat írni, de azért kicsit jobban megerőltethették volna magukat. A hangzás tökéletes, ha jól meggondolom, még nem hallottam ilyen minőségű magyar anyagot, meg is lepődtem már az első hallgatásnál. Szembetűnő a sok fúvós hangszer használata, ami még szinesebbé teszi a lemezt. A pontos megjelenés idejét még sajnos nem lehet tudni.

A Calapation song a lemez nyitódala, amit intróként funkcionál, melyet Burger (basszusgitár) akkusztikus gitárral ad elő. A Look the other way az első igazi dal a lemezen, pörgős beindulós. A dal végén elhangzik egy gyönyőrű női hang (Red Line Offside-os Judit) által ordított "mehet a picsába" egy kicsit furcsa, de mulattató.
A Hopeless a kedvenc számom a korongról, a magyar beszámolás után természetesen angolul nyomják a srácok. Főleg a refrén fog meg a dalban, (mindíg szerettem a csordavokálos "náná"-s részeket) az egyszerűen szenzációs, a gitárszóló sem kutya. :) Mike Oldfield - Moon Light Shadow című számának feldolgozása jó öltet volt, bár kicsit furcsa, hogy felkerült a lemezre. Koncerten rendkívül tetszik, de így kicsit a Me First and the Gimmie Gimmies-t juttatja eszembe. A lemez hetedik számában - No peace, mintha a Pennywise köszönne vissza. Háború ellenes dal, amely letöltető innen. A Barátok közt ismét feldolgozásáról egyszerűen nem tudok rosszat írni, még ha akarnék, akkor sem. A régi verziót is kedveltem, de ez végképp elnyerte a tetszésemet. A hangszerelés nagyon el van találva, és a viszonylag hosszú bevezetés után igencsak beindul a szám. Ska-s pörgés után egy zúzósabb refrén következik csordavokállal. Az Isms igazi reggie/raggamuffin lazulás Krsa énekével. Egy eléggé sajátos szám, mintha szerintem egy kicsit elütne az egész lemeztől. "Peace, love, unity". A lemez keretes szerkezetét az intro fordítva lejátszott verziója adja meg, amely nincs feltüntetve a lemezen.

Ajánlott link:
http://www.thedeadbeats.net