Punk Portál - 2019. május 23.





 

Kezdő bandák


Írta: gandalf
Feltöltötte: gandalf
Ekkor: 2002. szept. 1. vasárnap - 22:11

A Punk Portál mindig is - a maga szerény eszközeivel :) - arra törekedett, hogy a magyar punkegyüttesek minél szélesebb skálájával ismertesse meg olvasóit, ugyanakkor szívesen támogatunk kevéssé felkapott, ismeretlen bandákat. Cikkem célja ez. A mai alkalommal 5 új vagy ismeretlen bandáról szólnék. Mégpedig elsősorban otthonom, Csongrád megye pank bandái kerülnek ezúttal terítékre, bár ajánlom olvassák el a cikket a Debreceniek, Halasiak is....
Külön is megköszönném azon kedves koncertszervezők segítségét, akik oly' lelkesen szerepe hívogatnak meg egy-egy nagyobb név elé kevésbbé befutott társaságokat.

Mellékhatás - Hódmezővásárhely

A bandát először az első szentesi Szeszelő Delelő névre hallgató rendezvényen láttam, s érdeklődésemet rögtön felkeltette a nem túl esztétikus megjelenésű tag (vagy barát?), aki egy zsinórjánál fogva nyaka köré tekert, mellesleg tárcsa nélküli telefonnal próbálta felhívni... magára a figyelmet. Sikerült. Azóta még egyszer (második Szeszelő Delelő találkoztam a bandával, most a produkcióra is figyeltem.
A fiúk saját számokat nyomtak többnyire, persze egy-két feldolgozás is csúszott a programba. Olyan kicsit punkrockkal kevert őspunkos dolgokat produkáltak, és ahogy a számokból következtetni lehetett, nagyon is pogócentrikus muzsikára törekedtek. A klasszikus receptet alkalmazva: lassú kezdés, és követhetetlenül gyors folytatás, és egy kicsit gyorsabb befejezés. Szóval igazi bulizene szólt. Én a szervezők helyében a vége felé (vagy a főzenekar előtt) engedném színpadra a srácokat.
Kritikus pont egy kezdő bandánál az, hogy hogyan végzik el a konci előtt a hangolást. Itt kétfajta véglet van, mindkettő kerülendő: Az egyik, amikor nem hangolnak (minek is az?) csak úgy elkezdik... Ez aztán nem kínál túl nagy élményt, néhány amolyan ,,több, mint részeg'' szökdécsel (,,pogó'') csak a színpad körül (akiknek nagyjából tökmindegy, hogy egy együttes játszik, vagy esetleg egy légkalapács zúg, vagy egyáltalán semmi nem szól.) A másik véglet meg ugyebár, amikor egy banda kap egy órát, hogy na elő azokkal a gitárokkal, s ebből az idő nagyobb része hangolásra megy. Professzionális hangzás úgy se jön össze, ráadásul marad kb. tíz perc a játékra. :)
A fent említett ezt az akadályt is jól vette. Ahhoz, hogy ismertek legyenek, szerintem nem kell más, csak tapasztalatszerzés.

B. Ü. F. I. - Kiskunhalas

Most kénytelen kelletlen egy olyan bandáról írok, amelynek valószínűleg köze volt annak a bizonyos mindenki által ismert viccnek a megszületéséhez, hogy - Mit mond egy józan púnk a koncert után? - Hú, de szar volt a zene. A B. Ü. F. I. még ittasan is nehéz eset...
Egy koncerten láttam a fenn említetteket, bár ne tettem volna. A banda produkciója - ha nagyon enyhék akarunk lenni - felejthető (vagy inkább felejtendő?) volt. Jól hangzó név (a kifejtését is elmondták, de sajna elfelejtettem :) Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok hozni, hogy van önkritikájuk, s rövid magyarázkodással (szar volt az erősítés) ők maguk is ,, életük legszarabb koncertjeként'' aposztrofálták szereplésüket. Legyünk jóhiszeműek, és higgyünk nekik. Bár nehezen értem meg, hogy mi a f@szért nem lehet felcsavarni egy hangerőszabályzó gombot, amire még rá is van írva, hogy ének. Így szegény énekes artikulátlan üvöltéssel próbálta előadni a számokat (hogy valami kis szövegfoszlányok hallatszódjanak). Ha ehhez hozzáadjuk a basszerost, aki időröl-időre mély álomba szenderült, a lassú dobokat, az egész olyan lett, mint egy ilyen blekkvagymilyen metál koncert. Persze leszámítva a ,,gitárszólók'' silányságát. Kár érte.
Ahhoz, hogy ismertek legyenek, legelőször is kellene próbálni egy koncert előtt, esetleg megtanulni beállítani egy erősítőt. Mindezt nem írnám le, ha kezdő teljesen kezdő csapatról lenne szó (tudjátok, olyan ,,holnap koncert, akkor csináljunk már egy bandát), de esetünkben régi játékosokról van szó. Sajnos.

Erotikus Görények - Szentes

Sokszor láttam már szerepelni őket. A legnagyobb baj (belejöttem sajnos az osztásba az előző jellemzésnél) az, bár az is lehet, hogy csak én érzem így, hogy a banda teljesen átlagos. Tehát se nem rossz, se nem kiemelkedően jó. Szódával elmegy, szokták mondani. Ily módon nem is nagyon van róluk mit mondani. Stílusukat tekintve sablonpunkok. A koncerteken semmi plussz nincs, nincsenek olyan beszólások (vagy hasanlók), melyek pl. (hogy csak a koncerten közönséghez szólás egyik ,,mesterét'' említsem) megszokottak egy-egy Smafu koncerten
Az érem pozitív oldala az, hogy rosszat sem igazán lehet mondani az EGről. Az erősítőt jól kezelik, a dobok, a gitárok jól szólnak, az énekes is kellőképpen (punk zenéről beszélünk!) képzett. Ha egy kicsivel több energiával, örömmel játszanának, vagy ha így teszik, azt jobban átadnák a közönségnek, könnyebb lenne az ismertség felé vezető út.

Árpád, a punk - HMVHely

A vásárhelyi, 16-17 éves srácokból álló, gyenge névvel fellépő kis csapatban pozitívan csalódtam. A koncertszervezők a levezetést bízták a három éve fennálló csapat harmadik (!) koncertjére. Nem jött be a terv. A Prosectura ,,kis vidéki hakni'' jellegű leröffenése után az elvileg levezető társaság csak fokozta a bulikedvet és a hangulatot. Csak saját számokat terveztek játszani, azonban a végére karaoke showvá átalakuló (boldog-boldogtalan, aki nem pogózott a színpadra vonult és teli torkából üvöltötte az olyan klasszikusokat, mint a Picsa Ostobáját, a 'ploited Alternatives-ját, a Cella, stb. szerzeményeket az énekessel együtt. Az eredetileg 45 percre tervezett fellépésen másfél óráig le se engedték a vásárhelyieket a színpadról. Ekkor a basszeros ,,Mostmár tényleg megyünk, elfáradt a karom'' felszólalással utat tört a hirtelen szerzett rajongók között, és elmentek inni. A karfáradást meg is tudtam érteni, hiszen a fiúk (a feldolgozásokat biztosan) kétszer olyan gyorsan játszották, mint ahogy az eredetiben szólna.
Az Árpád a punk koncertjén nem a technikai tudás kápráztatott el minket (bár az sem volt zavaróan gyenge), sokkal inkább az a lendület, öröm, amivel ezek a fiúk játszottak. Ahhoz, hogy híresebbek legyenek, nem árt, ha megtanulják jobban eladni magukat, kicsit több lesz az önbizalmuk, többet koncerteznek és esetleg megtanulnak gitározni, bár a punkzenében ez nem alapkövetelmény...

Harlekin - Debrecen

A most következő zenekar kétszeresen is kilóg a sorból. Egyrészt nem koncertélmény, hanem demó alapján értékelem a együttest. Másrészt nem is olyan ,,előírásos'' punkbandáról van szó, megítélésen szerint a Harlekin kicsit olyan B!smarckos (ha mond ez valamit egyáltalán..), emlékeztet a Nirvánára és helyenként a Junkies zenéjére. (az utóbbit nem fikázásból mondom..)
A hatszámos demó a Zsákutca nevet viseli. Ezzel a demóval a Harlekin egyáltalán nem hiánypótló anyagot hozott ki. A szövegek kicsit depressziós beütésesek, de van amerika-osztás is bennük. Jól megírtak, és érthetők. Leginkább talán keverési hiba, hogy a basszus kicsit halk. Az énekesnek jó hangja van, de ritkán használja, a ritmusok hangulatosak, dallamosak, fülbemászóak. Összességében a CD demónak fantasztikus, albumnak elmegy. Ebben az együtteseben szerintem sok lehetőség lehet még, ha a megfelelő dolgokat meghagyják, és csiszolgatnak a hangzáson... Akár méltó követői lehetnek a debreceni rockbandáknak. (Ha valakit érdekel a demó, írjon emailt a cikkírónak.)

Végül

A cikk célja az volt, hogy egyrészt bátorítsa, másrészt segítse a kezdő zenekarokat. A cikk egy próba volt, ha van igény a folytatásra, akkor folytatom. :) Az említett bandákat arra kérem, hogy reagáljanak a fenti ,,vádakra'' illetve várom hasonló helyzetű bandák emailjeit, demóit, meghívásait koncertjeikre... :)



Most szólj hozzá!